A vizes élőhelyek változásai Szabadszállás határában.

A történeti tájökológiai kutatások egyre nagyobb szerepet kapnak a jövőbeli természetvédelmi kezelések megalapozásában és a hosszú távú ökológiai folyamatok értelmezésében. A tájhasználat és az élőhelyek évtizedes léptékű változásának megismerésében a történeti források mellett a helyi lakosok körében végzett szóbeli gyűjtések is fontos forrásul szolgálhatnak. Kutatásunk célja az volt, hogy átfogó képet nyerjünk a vizsgált kiskunsági mintaterület vizes élőhelyeinek közelmúltbeli változásairól, jelenlegi vegetációdinamikai folyamatairól és azok hajtóerőiről a természet- és társadalomtudományi megközelítés egymást kiegészítő alkalmazásával. A kutatás helyszíne Szabadszállás határa volt, mely a Duna-Tisza közi Homokhát és a Duna-ártér találkozásánál fekszik. A terepi adatgyűjtés mellett a kutatás részét képezte az írásos történeti források és a régi térképek elemzése, valamint az interjútechnikával gyűjtött hagyományos ökológiai tudás feldolgozása is. A szóbeli gyűjtések alapján megállapítható, hogy a helyiek hagyományos ökológiai tudása a jellemző fajok ismerete mellett az élőhelytípusok és vegetációdinamikai folyamatok ismeretét is magába foglalja. A terepi felvételezésekkel gyűjtött adatok történeti térképekkel való összehasonlítása során a vizes élőhelyek kiszáradásán és a zsombéksásosok eltűnésén kívül elsősorban nádasodást és zsiókásodást mutattunk ki, melyet a helyi lakosok is érzékelnek. Az interjúkból kiderült, hogy a jelenleg tapasztalható élőhelyváltozások hátterében a táj jelentős szárazodása mellett az állatlétszám utóbbi évtizedekben történt csökkenése és a tájhasználat ezzel együttjáró megváltozása játszotta a legnagyobb szerepet